Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.
Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Ahhoz, hogy valaki teljességben éljen, állandóan mozgásban kell lennie, mert csak így különbözik minden egyes nap az előzőtől.
Valaki azt kérdezhetné, miért vágyik az ember (…) fejlődésre. Aki fölteszi ezt a kérdést, talán nem tud eleget az örömről.
Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.
Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.


A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.