Senki sem szenvedhet vereséget, amíg nem adja fel – saját lelkében.
Jó is az, ha férfi van a közelben, már azért is, hogy legyen, akire ráförmed az ember.
A művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
Vannak ilyen ölelések, amikor az ember úgy érzi, egybeolvad a másikkal. Néha a vágy ölelése ez, néha viszont a biztonság utáni vágy mozgat, és így menekülünk ahhoz a másik felünkhöz, akivel összebújva talán a legnagyobb borzalmakat is át lehet vészelni.
Csak az az ember képes arra, hogy hűséges legyen másokhoz, aki bízik önmagában.
Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.
A bölcs ember tudja, hol húzódik képességei határa.