A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.
Nem akartam szeretni őt, (…) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni.
Az ember igazán nem tudja, hogy a mások emlékezetében hol marad egy ragyogó folt utána.