Az érzések… olyanok, mint a színek, nehéz őket elmagyarázni.
A boldog családok mind hasonlóak egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.
A leghétköznapibb és legbanálisabb dolgok egyben a legvalóságosabbak is.
Úgy érzem, hogy ha megállnék, az élet elveszítené az értelmét.
Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.
A szeretet nem tartja számon a másik hibáit, és nem hánytorgatja fel a múltban elkövetett vétkeket.
Csak egyszer halok meg, és én nem akarok lemaradni róla.