A nagy lecke, amelyre az élet megtanít bennünket, az, hogy mindenkor tudjuk: mikor célszerű, és mikor nem, hogy a dolgok középpontjában legyünk.
Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.
Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.
A szerelem és a kételkedés sohasem voltak felületes ismerősök.
Az emberi élet ádáz ellenségei önnön fajukat, s benne önmagukat pusztítják.