A legjobb környezet is börtönnek tűnik, ha nem áll módunkban tetszésünk szerint elhagyni.
A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot.
Húszévesen az akarat uralkodik rajtunk, harmincévesen az ész, negyvenévesen pedig a megfontolás.
A legtöbb embernek van valamiféle szerzett szépsége – minél régebb óta ismered, és minél jobban szereted őket, annál jobban néznek ki.
Éltem – és ebbe más is belehalt már.
Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük.