Az ember úgy utálhat meg valamit, ha azt előtte nagyon szerette.

Ha a szíved azt mondja: „Erre!” és az eszed azt mondja: „Arra!” – kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.

Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet hit – a cselekedet megvalósulás.

Látogass meg egy múzeumot.

A félelem és a rémület egyáltalán nem ugyanaz. A félelem ösztönöz, cselekvésre késztet, találékonnyá tesz. A rémület megbénítja a testet, megdermeszti a gondolatot, azt veszi el az emberektől, ami emberi bennük.

Mindig emlékezni fogok rá, hogy a szerelem a szabadság. Ez az a lecke, amelyet oly sok év után végre megtanultam. Ez az a lecke, amely száműzött, és ez az a lecke, amely most megszabadít.

Úgy lehet a legjobban megismerni és elpusztítani az ellenséget, hogy barátságot színlelünk iránta.

Az idő olyan, mint a futóhomok, nem a miénk az a hely, ahol állunk.

Nem kell mindenkiről ítéletet alkotni, lehetséges értékelni másokat a különlegességük és az egyediségük miatt is.

Fontos, hogy tudd: Jogod és szükséged van arra, hogy kifejezd az érzéseidet. Az érzelmeidről beszélni épp olyan természetes része annak, hogy ember vagy, mint az, hogy meghallgatod azt, amit mások mondanak a saját érzelmeikről.