Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak.
A szerencse önmagában soha nem elég.
A szerelemben szabadnak kellene éreznie magát az embernek, nem rabnak.
Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.
Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Furcsa, nem? Amikor kicsi vagy, nagy akarsz lenni, később meg visszakívánkozol a gyerekkorba.
Akiben nincs félelem, annak kevesebbje van egy baráttal.
