Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
Az igazi segítség a jogos kritika.
Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (…) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.
Arcunk nem csak jellemünkről árulkodik. Magán viseli szívünk lenyomatát, legbensőbb érzéseinket.
Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni – ez a barátság.