Az ember kössön több barátságot a való életben, mint a világhálón.
Szerelmes vagy. Ettől gyakorlatilag unalmas vagy mindenkinek, aki nem az. Tudod, az épelméjűeknek.
Az ember megszokja azt, aminek az életét köszönheti. És előbb-utóbb azt képzeli: magától értetődő. Pedig téved, semmi nem tart örökké, minden eltűnhet egyszer.
Az idő minden sebet begyógyít, még ha néhány heg marad is utánuk.
Az élet már csak ilyen. Sokszor nagyon nem könnyű. Egyszerűen meg kell próbálnunk a legjobbat kihozni belőle.
Csak azt szeretik és tisztelik, aki önmagát is szereti és tiszteli. Soha ne akarj hát mindenkinek tetszeni, mert csak elveszíted a tiszteletüket.