A kollégák ostobasága egyszerűvé teszi az életet.
Felismerni azt, hogy lehetőségeim vannak: az emberi szabadság jele. Dönthetek. Választhatok. Minden rajtam múlik.
A nagy botrányt kis botránnyal kell elfedni!
Két ember kell az igazság kimondásához: egy, aki mondja, és a másik, aki meghallgatja.
Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.
A közösen eltöltött órák nem feltétlenül adódnak össze. Az eltelt idő önmagában még nem jelent semmit.
Ha az ember idegenek közt van, akkor igyekszik a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni, meggondolja, mit mond, és tetszeni akar.
Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?