Saját létezésünk ténye is majdnem túl meglepő ahhoz, hogy elviselhető legyen.
A nagy elmék egyik szerencsétlensége az, hogy elkerülhetetlenül megértenek mindent, a bűnt éppen úgy, mint az erényt.
Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek.
Nem bírtak letörni a kudarcok. Két szó visszhangzott bennem, „akarni” vagy „nem akarni”. És ha akartam, nem ismertem korlátokat, gátat vagy akadályt.
Azt írják rólam az újságok, hogy haldoklom. Ez azonban nem igaz. Amíg élek, ilyesmit soha nem tennék.
Mindent könnyebb megtanítani, mint azt, hogyan legyen az ember… boldog.
Kezdem úgy érezni, hogy egy ember bölcsességének mértéke a tanácstalansága.
Aki kiválik, azt meggyűlölik.