A lustaság oly lassan jár, hogy a szegénység csakhamar utoléri.
Ha Szilveszter éjjelén éjfélkor, amikor harangoznak, lámpákat gyújtasz és asztalt terítesz, és mint leány, magad vagy a szobában, annak a férfinak jelenik meg előtted az árnyéka, aki téged elvesz.
Csodáltam őt, s olyan bájakkal ruháztam föl, melyek igazában nem is voltak meg benne.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Nem akarok érzelmek nélkül átnézni a szegénységen.