A szerelem nem ismeri saját mélységét, amíg az elválás órája nem ütött.
A boldog ember túlontúl elégedett a jelennel ahhoz, hogy sokat gondoljon a jövőre.
Az emberek nem azt látják, ami ténylegesen van, hanem aminek a látására tanították őket.
Felszín az egész világ, megcsalja a szemet, az igazság az ismeretlen és a megismerhetetlen mélységekben bujkál.
Nem teszi boldoggá az embert, amit birtokolhat. Épp elegen vannak a Földön, akiknek mindenük megvan, és mégsem boldogok.
Az álmok életben tartják a világot.
A félelem jobban összeköt, mint a szeretet vagy akár a gyűlölet, és jóval gyorsabban működik.
A megalkuvás mindig gyávaságból fakad.