A ráncok csak azt jelzik, hol a mosoly helye.

A fa buzgalma a gyümölcsbe száll át, amely viszont semmit sem nyújt érte cserébe.

A szabadságunk csak azt jelenti, hogy többé senki sem felelős a sorsunkért.

Az emberi természet olyan, hogy mindennél jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasóvárogjuk azt, amit elvesztettünk, hogy sokkal kevésbé becsüljük meg azt, amink megmaradt.

A mai nap mindent az alapján ítélj meg, hogy öt év múlva számítani fog-e.

Egyáltalán, mi az isten az a boldogság? Mondja már meg valaki nekem, de tényleg.

Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják, hogy minden maradjon a régi.

Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.

Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.