Meghaltunk, és amit életnek hiszünk, az csak abban az átmeneti állapotban történik velünk, ami a halál és egy másik élet között van.
Hallotta már a „vérző szívű” kifejezést. Eddig szóvirágnak tartotta, nem testi állapotnak. Ám most izomlázra emlékeztető, tompa sajgást érzett a mellkasában, és minden szívdobbanás fájt.
Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.
Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.
Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.
Semmi sem számít, csak az érzés, hogy számítunk. Ez az érzés maga az élet.
Balsors ha sújt rád, lelki nyugalmadat őrizd, s ne szédülj meg, ha szerencse ér.