Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.
Ó, mit ér a szerető hűsége, ha szívünket összetöri annak a másiknak a hidegsége, akit jobban szeretünk!
Új útvonalon menj haza!
A szülők olyanok, mint a hegyek; a gyerek azzal tölti életét, hogy megpróbál felkapaszkodni rájuk, és nem is sejti, hogy egy szép napon mi játsszuk majd az ő szerepét.
Mekkora értelmetlen színjáték ez az egész…
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Olyanná válsz, mint amit magadról gondolsz.
Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul.