Az a rohadt meló, majd minden időt elvesz az ember felnőtt életéből.
A tökéletlenség szép, az őrület zsenialitás, és még mindig jobb nevetségesnek lenni, mint halál unalmasnak.
Nincs nagyobb fájdalom, mint azé az emberé, aki pénzt akar kölcsönkérni, és rájön, hogy addig halogatta a dolgot, amíg késő lett.
A remény virág, amely csak akkor bújik elő és növekszik, ha öntözik.
A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.
Nietzsche szerint, amit az ember másnak hazudik, elenyésző semmiség amellett, amit az ember önmagának hazudik.