Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.
A szeretteink néha nem veszik észre bennünk azt, amit nem akarnak észrevenni.
A bátorságot nem lehet megtanulni!
Sose gondoltam volna, hogy az ember teremthet magának olyan poklot, ahol nincs egyetlen kép, egyetlen árnyék, nincs semmi, ami csak valamelyest is hasonlítana a reményhez…
A téma is csak olyan, mint a szenzáció: az ismétlés elkoptatja.
Nincs olyan műszer, amivel meg lehetne állapítani, hogy az ember döntése helyes-e vagy helytelen. Ezért az ember minden döntése után tele lesz szorongással, hogy helyesen döntött-e.
Kudarcaink tanulságosabbak, mint sikereink.