Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.
A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt.
Legtitkosabb könnyeink sosem jutnak el szemünkig.
Rengeteg (…) ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja gyerekkora, ifjúkora sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet.
A halál a mi társunk, mert ő az, aki életünknek valódi értelmet ad. De hogy láthassuk halálunk igazi arcát, meg kell ismernünk előtte az összes vágyat és rémületet, amelyet nevének puszta említése képes felébreszteni bármely élőlényben.