Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Az első lépés az egyik legfájdalmasabb lépés. A valóság kimondása. „Nem a pasim a felelős azért, hogy engem nem tisztel, mert ez a pasim felelőssége… Az én felelősségem arról szól, hogy én hagytam, hogy ő ne tiszteljen engem.” És ez nagyon kemény mondat.
A boldogság abból származik, amikor arra koncentrálunk, ami van, és nem arra, ami hiányzik.