Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Látja… az élet nem olyan jó… de nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.
Az emberek irigysége mutatja, hogy mennyire boldogtalanoknak érzik magukat; mások tetteire irányuló folytonos figyelmük pedig jele annak, hogy mennyire unatkoznak.
Ha valaki András napján kenyeret pirít, s a bal csizmája kapcájába teszi s egész nap nem eszik semmit, ha éjjel a feje alá teszi, meglátja álmában, ki veszi el őt feleségül.
Ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. (…) Ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.