A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a megszerzésére fordítja minden energiáját. Élni már nem marad ideje.
Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.
Ha leomlanak a falak, a szerelem mindent eláraszt, és nincs többé lehetséges és lehetetlen, nem számít, hogy meg tudjuk-e tartani a szeretett lényt: szeretni annyit jelent, mint elveszíteni a fejünket.
Azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.
Két tekintet van: a testé meg a léleké. A testi szem néha feledhet, de a lélek szeme örökké emlékezik.
Nem azért szeret az ember valakit, mert az tökéletes. Annak ellenére szereti, hogy nem az.
Egy társ az éjszakában – akármilyen idegen is – az öngyilkosságtól mentheti meg az embert.