Amíg el nem veszítjük, csak nagyon ritkán értékeljük azt, amink van.

Nem győzünk megbotránkozni, milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek.

Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb.

Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.

Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?

Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra.

Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.

Az erkölcs nem arra tanít, hogy boldogok, hanem hogy boldogságra érdemesek miként legyünk.

Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen.