A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.
Taníts valami hasznosat egy gyereknek.
A legfényesebb láng veti a legsötétebb árnyékokat.
A megszokás elkoptatja a tisztességérzetet is, mint akármi mást.
Ahol csődöt mond az akarat, ott magától nyílik meg az út.
A múlt nagyon gyorsan utolér minket, akkor is, ha egész életünkben mást sem teszünk, mint megpróbálunk távol kerülni tőle.
Hát ilyenek a gazdagok! Megalázzák az embert, s azután azt hiszik, hogy egy kis majomkodással mindent jóvátehetnek.
Igen, van öröm, beteljesedés, és vannak társak – de a lélek magányossága, a maga rémisztő tudatosságával, iszonyú és leírhatatlan.