Minden nyárnak vége van egyszer. Beszélhetünk és megjátszhatjuk, amit akarunk, de ezen úgysem változtathatunk!
A szépség nem feltétlenül jár gyakorlati haszonnal, mégis úgy keressük, mintha a világ legfontosabb dolga lenne.
Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.
Az ember mindent nélkülözhet, csak a másik embert nem. Különösen a betegségben tanuljuk meg, milyen nagy szükségünk van a másik emberre.
Az élet nagy megpróbáltatásaival gyakran bátran nézünk szembe – aztán az apróságok, a „hasfájások” tesznek tönkre.
A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.