A bölcs éppen azért bölcs, mert szeret. A bolond pedig azért bolond, mert azt hiszi, hogy megértheti a szerelem lényegét.
A szerelem a tétlen ember elfoglaltsága, a harcos szórakozása és az uralkodó üdülése.
A boldog ember jól érzi magát, szórakozik, és közben megváltoztatja a világot, mintegy mellesleg.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.