Mássz meg egy közeli hegyet.
Az erőt a nőktől várjuk. Lehetőleg úgy, hogy észre se vegyük. Finoman, okosan, ravaszul, tapintatosan adjatok erőt nekünk – ne sérüljön a gőgünk és a felsőbbrendűség-tudatunk. Így élünk, sajnos.
Az éhes nyáj csapatban barangol a kopár mezőn, de tüstént feltarthatatlanul szétszéled, mihelyt dús legelőre bukkan.
Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.
Ha szeretsz, kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked.
Az alkalmat (…) nem akkor találod, amikor keresed, hanem amikor kínálkozik.
Ha túl konzervatívvá válsz, felkészületlen leszel a meglepetésekkel szemben.
Feladatunk éppen akkora, mint az életünk – ezért tűnik végtelennek.