Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.
Szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.
Ez a baj azzal, ha valaki gyönyörűnek születik – az emberek azt gondolják róla, hogy hozzá sem lehet szólni, és szinte érinthetetlen.
Volt benne valami vigasztaló, hogy összeestem, és hogy mélyebbre már nem eshetek.
Az ember mindig többet tanul a maga kárán, mint azon, ha más tanácsára a helyes utat választja.