A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él.

A tudatlanság olyan kincs, amiért sokan ölni képesek.

Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb… és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.

A fájdalom nagyobb erő a szeretetnél.

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak.

Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.

Ha valaki András napján kenyeret pirít, s a bal csizmája kapcájába teszi s egész nap nem eszik semmit, ha éjjel a feje alá teszi, meglátja álmában, ki veszi el őt feleségül.

Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.