Elveszíteni valakit szörnyű – sóhajtott. – De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt.
Az ember rendesen arra vágyik, amitől legmesszebb áll.
Ha valami után nagyon vágyakozol, előbb ajándékozz abból, amid van!
Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.
Milyen öröm örömet okozni! S az emberek mégis milyen ritkán szánják rá magukat.
Azokban a pillanatokban, amikor minden hasztalan, szeretni akkor is tudunk, anélkül, hogy viszonzást, változást, köszönetet várnánk.
Add mindenkinek a füledet, de csak keveseknek a hangodat!
A süketnél is rosszabb az, aki nem akar hallani.