Az emberek mindig igyekeznek másokon segíteni – csak azért, hogy jobbnak hihessék magukat, mint amilyenek valójában.
Az embernek meg kell találnia azt a fajta szeretetet, amiből építkezhet, és nem beérni azzal, ami összezúzza.
A félelem addig a pillanatig létezik, amíg az elkerülhetetlenül be nem következik. (…) Utána már nem szabad erőt pazarolnunk rá.
Magunkkal visszük azt, ami elől futunk. A fájdalom utánunk szalad.
A remény él, (…) és a szerelem szárnyakat ad neki.
Hős az, aki a félelmét pozitív energiává tudja változtatni. A hős meglovagolja a félelmét. Egy katonának a legkínzóbb félelme, hogy félni fog.