Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.
Nem számít, mennyire borzasztónak érzel valamit, mindig lehet annál sokkal rosszabb is.
Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
Minden sorsdöntő dolog a „csakazértis”-ből jön létre.
Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.
Az élet csakis a szív által létezik, és szív nélkül az agy holt sejtek szánalmas halmaza marad.
A boldogság titka az, hogy elérhető céljaink legyenek.