Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.
Minden faluban van egy fáklya – a tanító, és aki azt kioltja – a pap.
Az élet is káros az egészségre. (…) Előbb-utóbb mindenki belehal.
A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
Akinek nincs szíve, az csak a fülével hallgat.
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod – nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj – és tudod, hogy nem kellett volna.
Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz, amíg a férfiak rá nem eszmélnek, mennyi virágot kaszálnak le a nők szívében az első hűtlenkedéssel.