Ha megvakulnék, arcának emléke segítene életben maradni az örök sötétségben.
Mindannyian tartozunk annyival a szeretetnek, hogy megengedjük neki: olyan formában nyilvánuljon meg, amilyenben akar.
Nem téboly-e, nem az esztelenség netovábbja-e, hogy sokat kívántok, holott édeskevés fér belétek?
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
Meg kell tanulnunk nevetni a dolgokon.
Írj egy klasszikus képeslapot/levelet és vidd el a postára feladni.
Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle.