Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit.

30-ig hevít a nő; azután a bor; azután a kemence sem.

Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.

Néha meg kell szabadulni a nők társaságától, meg a férfiakétól is, és meghallgatnunk egy elfuserált öregember szavait.

A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.

Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.

Csak a mesékben engedhetik meg maguknak a hercegnők azt a luxust, hogy a hercegre várjanak, aki eljön értük a hófehér paripán, és megmenti őket. A való életben saját maguknak kell kirontaniuk a koporsóból és menteni, ami még menthető.

Az európai ember azokat is tiszteli, akik nem értenek vele egyet, mert tudja, hogy az igazság sokarcú és mindig relatív.