Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.
Az éjszakai tervek reggelre mindig elromlanak. Az éjszakai gondolatoktól reggelre elidegenedünk.
A bátorságot nem lehet hamisítani, olyan erény, amely nem ismer képmutatást.
A halál olyan súlyos veszteség, hogy valójában sohasem lehet feldolgozni. Az emléke elhalványulhat a szeretett személynek, de a hiánya mindig megmarad.
Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.
Az élet csak azt kívánja az embertől, amivel már rendelkezik. Világos, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanarra törekszik: a tökéletes nyugalomra.