Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
A mindennapok elviseléséhez szükség van egy bizonyos szintű komolytalanságra.
Milyen nagy dolog egy ember és mégis milyen semmi.
Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.
A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?