Meghaltunk, és amit életnek hiszünk, az csak abban az átmeneti állapotban történik velünk, ami a halál és egy másik élet között van.
Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.
El kell fogadnunk a halált, és a halál elfogadása által lassanként elfogadjuk majd az öregséget is, az elfogadás pedig mindig megkönnyebbülést jelent.
Fogj bele valamibe! Akkor nem ellenséged lesz az idő, hanem szövetségesed.
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?
Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen.