Magányos énünk börtönéből menekülünk a kapcsolatokba – és a kapcsolatokból menekülünk a magányos énünkhöz.
Úgy gondolom, a Természet fantáziája annyival nagyszerűbb az emberénél, hogy sosem hagy majd nyugodni minket.
Amíg szeretünk, elnézünk mindent: a szépnek, ha szörnyeteg, okosnak, ha rút.
Senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni.
Az élet pillanatok sorozata. Az élet minden pillanatában az élet minősége forog kockán. A pillanat minősége nem attól függ, amit kapunk tőle, hanem amit adunk.