Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
Ha az asszony féltette az urát, megleste hova vizel az ura, utánna annak a közepébe leszúrt egy gombostűt. Ezután bátran ereszthette bárhová, mert nem volt ereje se kedve senkihez és semmihez. Ezt csak akkor lehetett feloldani, ha a férfi a felesége mellé feküdt, aki előtte beszúrta a tűt az ágyba.
Mélyre kell merülnünk ahhoz, hogy magasra szárnyalhassunk.
Nincs egy igazság az életben.
Hogyan kívánhatjuk, hogy másvalaki megőrizze azt a titkot, amit mi magunk sem tudtunk megőrizni?
Senki sem tudja, mit tesz, mikor helyesen cselekszik; de a helytelennek mindig tudatában vagyunk.