Egy művésznek is az a legnagyobb dicsérete, ha elmerülünk az alkotásában, és megfeledkezünk az alkotóról.

Ha nem engeded, hogy valaki szeressen, egyszer nagyon magányos leszel.

Ha sötét volt az éjszaka, kétszer olyan fényes lesz a nappal.

Nem szabad olyan fene nagy dolgokat kívánnunk. (…) Hisz mindig ki vagyunk téve annak, hogy megkapjuk.

A barátság nyelve nem szavakból, hanem jelentésekből áll.

Akkor ismerjük fel a nagy szerelmet, amikor rádöbbenünk, hogy az egyetlen ember a világon, aki vigaszt nyújthatna, épp az a személy, aki a fájdalmat okozta.

Úgy lehet a legjobban megismerni és elpusztítani az ellenséget, hogy barátságot színlelünk iránta.

Nem kísértet ő, hanem ember. (…) Érző hús és ideg. Agya van és gondolkozik, szíve van és szeret; lelke van és remél. Hisz egész bűne az volt, hogy túl sokat remélt.

Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.