Sikítani akarok, de túl régóta hallgatok ahhoz, hogy emlékezzek, hogyan kell.

A bánatot a legnehezebb elrejteni, mert az akkor is megmutatkozik, ha az ember azt hiszi, hogy tökéletesen leplezi.

Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.

Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.

Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől – annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.

Aki önmagának sokat hazudik – hazudik környezetének is. Aki megérti önmagát – másokat is meg fog érteni.

Az elefánt és a légy közt talán fennáll valami hasonlóság. De maguk és én köztem?

Szedd össze magad! Az élet szép. Mindened megvan, amire csak vágysz. És nagyon jól tudod, hogy (…) az élet igazán gázos pillanataiban egyedül vagyunk.

Túl későn jön rá az ember, a legdöntőbb különbség a boldogság és az öröm közt mégiscsak az, hogy a boldogság szilárd, az öröm pedig cseppfolyós.