Összefüggéstelen szavak, véletlen találkozások döntő bizonyítékká formálódnak a képzelődő emberben, ha elég érzékeny.
Az ember mégse vallja be szívesen, hogy alig tud valamit a legközelebbi hozzátartozóiról.
Néha, amikor ránézel valakire, észrevehetsz valami kis vadságot a felszín alatt.
Ki tudná a halál gondolatát elviselni, ha élni öröm volna?
Vagyunk-e elég szabadok ahhoz, hogy képesek legyünk nem beavatkozni mások életébe, bármilyen fiatalokról van is szó?
A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van.