Egyszer egy filozófus azt kérdezte: azért vagyunk emberek, mert a csillagokat bámuljuk, vagy azért bámuljuk a csillagokat, mert emberek vagyunk?
Minden emberi kín apróságokból fakad.
Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében.
Azért nem kell túlságosan bíznunk saját magunkban. A büszkeség néha elveszi az ember eszét.
Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.
Boldog vagyok, hogy létezik – mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el.