Tud az ember szenvedni a szerelemtől. Éjjel-nappal, folyton csak arra a valakire gondol, aki nem akarja őt többet látni, tépelődik, mi a jobb: írni neki, felhívni, vagy csendben viselni az álmatlanságot.
Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.
A túlságosan könnyű siker rövidesen megfosztja varázsától a szerelmet: az akadályok emelik értékét.
A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.
A pokolba vezető egyik út jó szándékokkal van kikövezve, csak hosszú. A gyorsabb útvonalat a tudatlanság köve borítja, ebben pedig azok az okosak a legjobbak, akik nem akarnak tudomást venni róla.
Kín a halál, de a kínt is lezárja.