A nyelvnek a szinonimák kifogyhatatlan sokaságára van szüksége a szépséghez, ám a szem láthatja, amit a nyelv nem mondhat el.
A birtoklás örökre befagyaszt az „én”-be, és örökre elválaszt a „mi”-től.
Amit az ember nem tud, abban nem téved.
Gyakorta nem amiatt ragaszkodunk valamely hithez, mert szigorúan igazoltnak tetszik, hanem amiatt, mert nem bizonyították be az ellenkezőjét.
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.
A szerelem az, ha mindig látjuk a másik szépségét, akkor is, ha mások már nem.
Soha, semmi nem teheti meg nem történtté a szenvedést, amit okoztunk egymásnak.