Alkoss, művész! Ne beszélj!
Nem figyelt, és máris belebonyolódott a megszokás hálójába. A megszokásnak sokféle neve van – a szerelem csak egy a sok közül.
Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.
Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.
Senki nem olyan szegény, hogy ígérni ne tudna.
Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.
A név olyan, mint egy lobogó.