Jobb részesülni valami jóban, de aztán elveszíteni, mint ha soha nem is lett volna benne részünk?
Olyan kevés emberrel találkozni manapság, aki többre értékeli a barátságot a pénznél.
Különös, de gyakran megesik, hogy életünk fontos személyiségei első látásra egyáltalán nem tetszenek nekünk.
Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!
Tényleg tetszik nekem. Nem tehetek róla. Egyszerűen tetszik. Nem számít, milyen elszántan játszom meg, hogy nem így van, ettől még igaz.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?