Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.
Hallgatom a csendet, amelyet időről időre megszakít a mellettem alvó lélegzetvétele. Megsimogatom a kezét, de vigyázok, hogy ne ébredjen fel. A szavak mellett fontosak a tapintások, simogatások, ölelések, cirógatások.
A dicsőséget… meg kell szerezni; a becsületet ellenben csupán nem szabad elveszíteni.